2012. március

SZÓFIAI MAGYAR INTÉZET

 

HAVI PROGRAM – 2012. MÁRCIUS

 

BEVEZETŐ Nagyon boldog vagyok, hogy még egyszer megéltem érkezésed, Március! Az influenzán át gázoltunk feléd, a tél dögvészén, a sötétség alvilági birodalmán át. Mint aki tárnából, bányalégből érkezik, sáros lábakkal és elfulladt tüdővel megállok a napvilágon, kifújom magam és énekelni kezdek. Ezt énekelem: üdvözöllek, Március! Időbe telik, amíg az ember megtanulja, hogy lehet örülni egy naptári adatnak is.

(Márai Sándor: A négy évszak – március)

 

Március 1. csütörtök, 18 óra

Szófiai Magyar Intézet

 

Rumen Sztojanov LASSÚDAD SZAVAK c. magyar nyelvű antológiájának (versek és próza) bemutatója. (Cédrus Alapítvány – Napkút Kiadó, Budapest, 2011) 

A könyv magyarországi bemutatója idén január 31-én volt Budapesten a Bolgár Kulturális Intézetben.

A szófiai bemutatón bolgár irodalomkritikusok mondanak bevezetőt: Dimitar Tanev, a Plamak folyóirat szerkesztője, Ljudmila Malinova, a Bolgár Tudományos Akadémia munkatársa és Jordan Atanaszov, a Literaturen glasz c. lap főszerkesztője.

 

Rumen Sztojanov 1941-ben, Draganovóban született. A Szófiai Szent Ohridi Kelemen Egyetemen és a havannai egyetemen folytatott tanulmányokat. Brazíliában a bolgár nagykövetségen diplomataként, valamint bolgár nyelvtanárként dolgozott. Jelenleg a Szófiai Szent Ohridi Kelemen Egyetem Hispanisztika és Portugalisztika tanszékének tanára, többek között brazil irodalmat és bolgár-brazil kulturális kapcsolatokat oktat. Költészetet és prózát fordít spanyolból és portugálból bolgárra, valamint fordítva. Az általa fordított szerzők között van Márquez (Száz év magány), Cortázar, Borges, Carpentier. Számos cikk, előszó, tanulmány és esszé szerzője. Verseket és prózát ír bolgárul, spanyolul és portugálul.  Megjelentek verseskötetei: Brazil költemények (1981), Lassú versek (1983), Dagály (1989), Kalács (1993), Láda (2003), Kancsó (2005), Huzat (2007), valamint prózai művei: A kócos idő krónikája (1998), Részletek (1999), Bolgár vagyok (1999), Valahol középen (2011).

Rumen Sztojanov figyelemreméltó alkotó, a bolgár szellemi élet kiemelkedő alakja. Különleges jellegű könyvei újítóra vallanak, aki fontos szellemi értékeket közvetít, és a bolgár irodalom fejlődésének új útjait kutatja. Olyan utakat, amelyekben ott van a késztetés, hogy egyszerre jelenítse meg a nemzeti gyökereket és az univerzális értékeket. (Ljudmila Malinova)

 

Március 6. kedd, 18.00 óra

Szófiai Magyar Intézet

 

A FORDÍTÁS ÉS A MAGYAR KULTÚRA c. gyűjtemény bemutatója. (Iztok-Zapad Kiadó, 2011. Szerk: Jonka Najdenova, Szerkesztőbizottság: Jonka Najdenova, Lilijana Lesznicskova, Bedecs László). A kiadvány a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jelent meg a Balassi Intézet Vendégoktatók a Magyar Kultúráért c. programja keretében, együttműködve a Bolgár Fordítók Szövetségével és a Bolgár Tudományos Akadémia Irodalmi Intézetével.

A könyvet bemutatja: dr. Georgi Cankov docens

A kiadvány Bulgáriában élő, a magyar kultúrát elemző kutatók munkája. Olyan problematikát vázol fel, amely közelebb visz a kultúra és a fordítás időszerű kérdéseihez. Ezen kívül foglalkozik a szépirodalmi alkotás és a fordítás kapcsolatával, amely nyelvek, irodalmak és kultúrák közti hidakat épít, átível a kulturális határok felett, elősegíti a magyar és a bolgár kultúra érintkezését. A kiadvány két mellékletet tartalmaz: az első egy bibliográfia, amely a 2001 és 2011 közötti években bolgárra fordított magyar művek listája, a második a Magyar Tanszék által kidolgozott azon kérdésköröket vázolja fel, amelyek az oktatás és a kutatás szempontjából kiemelkedő fontosságúak.

A kötet szerzői: Radka Pencseva, Búr Márta, Nikolaj Csernokozsev, Veneta Jankova, Petar Kamenov, Penka Pejkovszka, Takács Győző, Penka Vatova, Gencso Hrisztozov, Csavdar Dobrev, Bedecs László, Szava Szivirev, Plamen Dojnov, Doncsev Toso, Georgi Mihalkov, Dzseni Madzsarov, Jonka Najdenova, Szavelina Banova, Milena Szlavcseva, Ina Visogradszka, Indra Markova, Lilijana Lesznicskova, Sztefka Hruszanova és Szabina Pavlova.

 

Március 7. szerda, 18 óra

Szófiai Magyar Intézet

 

DZSOKO ROSZICS 80 ÉVES

20 perces filmkollázs vetítése, Dzsoko Roszics részvételével, születésnapi köszöntők és beszélgetés az ünnepelttel

Belépés: Meghívóval! 

Dzsoko Roszics vegyes házasságból származó, önmagát bolgárként definiáló színművész. Szerbiában, Bulgáriában és Magyarországon is szerepelt játkfilmekben, de neve elsősorban a Szomjas György-féle easternekből ismert. Karrierje 1962-ben, Az érzés története c. bolgár filmmel kezdődött. Első főszerepét azonban Magyarországon kapta, Kardos Ferenc, Hajdúk c. történelmi filmjében. Szomjas György őt kérte fel Farkos Csapó Gyurka szerepére 1976-ban, a Talpuk alatt fütyül a szélben, amely mára kultuszfilmmé vált. Három évvel később Szomjas újabb easternbe hívta meg, a Rosszemberekbe, ahol ezúttal egy főszolgabírót kellett eljátszania, akinek le kell számolnia a somogyi betyárokkal. Ugyanebben az évben készült Rényi Tamás, Élve vagy halva című, szintén easternes jelleget mutató filmje, amely a szabadságharc utáni időkben játszódik, Noszlopy Gáspár felkelés-kísérletét dolgozza fel. A Talpuk alatt fütyül a szélből való partnere, Bujtor István meghívta őt 1982-ben a Csak semmi pánik c. filmjébe is.

1998-ban bolgár-magyar-német koprodukcióban készült a Cigánytörvény alkotás, melyben Roszics játssza a főszereplő cigány vajdát, egyfajta kelet-európai Lear királyt, aki nem hajlandó otthonát átadni. Roszics ezért a szerepéért kapta A legjobb színész díjat. 2000-ben Závada Pál Jadviga párnája c. regényéből készült filmben Gregor szerepét játszotta. Szomjas Györggyel ismét összejött 2007-ben az 1956-os forradalom eseményeit megörökítő Nap utcai fiúkban. (www.wikipedia.org)

2010 februárjában a Bolgár Kulturális Minisztérium az Arany évszázad díjjal tünteti ki a bolgár filmművészetben elért sikereiért. A Cigánytörvényben nyújtott alkotásáért a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat kapta a Magyar Filmszemlén 1998-ban. Ő az első nem magyar színész, aki megkapta ezt a díjat, a 41. Filmszemlén pedig életműdíjjal jutalmazták.

 

Március 10. szombat, 16 óra

Szófia – Odeon Mozi

 

SZÓFIA FILM FESZTIVÁL – Tarr Béla A TORINÓI LÓ c. filmjének vetítése. Magyar- francia-német-svájci-egyesült államokbeli film, 2011, 146 perc

Forgatókönyv: Krasznahorkai László és Tarr Béla, Rendezőasszisztens: Hranitzky Ágnes, Operatőr: Fred Kelemen, Zene: Víg Mihály, Szereplők: Derzsi János, Bók Erika, Kormos Mihály, Producer: Téni Gábor; Díjak és jelölések: Berlini Nemzetközi Filmefesztivál 2011 – a zsűri nagydíja és jelölés az Arany Medve díjra, Európai Filmdíj 2011 – jelölés a legjobb rendező, operatőr és vágó díjra.

A filmről: A cím arra a lóra utal, amelyet Friedrich Nietzsche pillantott meg 1889. január 3-án, torinói lakásából kilépve. A kocsi elé kötött ló megmakacsolta magát, mire a kocsis ostorral ütlegelni kezdte. A filozófus odalépett a lóhoz, majd hatalmas zokogásban kitörve átölelte. Miután szolgája hazavitte, ágyba tette Nietzschét, aki innentől kezdve élete hátralévő 10 évét némán, szellemi leépülésben töltötte. (forrás: http://port.hu/)

Tarr Béla: (Pécs, 1955. július 21. – )Tarr Béla amatőrként kezdett filmezéssel foglalkozni. 1977-től a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt rendezői szakon. 1981-1990 között a Mafilm rendezője. Az 1987-es Kárhozat jelentette azt az ugrást Tarr számára, mely meghatározta az elkövetkezendő két évtizedben készített filmjeit. A Krasznahorkai László novellájából, Víg Mihály zenéjével készített film nem csupán egy eredményes munkakapcsolatot, de egy átfogó stílust is elindított a magyar filmművészetben. A fekete-fehér, lepusztult tájon játszódó, lassú és nagyon hosszú (többször akár tíz perces) snittek, a meghatározóvá válnak a rendező művészetében.

Ezt a vonalat viszi tovább az 1994-ben bemutatott, hét és félórás gigantikus mű, a szintén Krasznahorkai műből készült Sátántangó. Tarr Bélát a Guardian című brit lap a világ legjobb filmrendezői listáján a 13. helyen említi, így a magyar rendező megelőzi Tarantinót, Altmant, Almodóvárt és Spielberget is. 2007 májusában a Cannes-i fesztiválon Georges Simenon regénye alapján készült A londoni férfi című filmjével vett részt a hivatalos versenyprogramban. 2011-ben pedig az utolsó filmje, A torinói ló versenyzett és nyerte el az Ezüst Medve-díjat a Nemzetközi Berlini Filmfesztiválon.

 

Március 12. hétfő, 18.30 óra

Szófiai Magyar Intézet

 

Magyarország nemzeti ünnepe, március 15. alkalmából

Köszöntőt mond Őexc. Láng Judit, Magyarország rendkívüli és meghatalmazott nagykövete

 

MILENA VALEVA (HEGEDŰ) ÉS VIOLETA POPOVA (ZONGORA) KAMARA KONCERTJE. A hatéves Iva Marinova (hegedű) részvételével.

A programban: Johannes Brahms, Kodály Zoltán és Bartók Béla művei

 

Milena Valeva

Milena Valeva a burgaszi Prof. Pancso Vladigerov Nemzeti Zeneiskolában végezte tanulmányait hegedű szakon Ljudmila Ivanovánál. Később a szófiai Prof. Pancso Vladigerov Nemzeti Zeneakadémián folytatta tanulmányait prof. Dora Ivanovánál. Kamarazenére specializálódott. Részt vett Ifra Nieman, Mincso Mincsev, Szasko Gavrilov és Michael Frischenschlager mesterkurzusain. Megnyerte a Nemzeti Szvetoszlav Obretenov Versenyt, a sumeni Pancso Vladigerov, a haszkovói Nedjalka Szimeonova, a szófiai nemzetközi A zene és a föld versenyt, valamint a németországi Kloster Schöntal hegedűversenyt.

Kamarazenekarok tagjaként és szólistaként is aktívan koncertezik Bulgáriában és külföldön. Repertoárjában a barokktól a kortárs zenéig találunk darabokat. Jelenleg hegedűtanár a szófiai Ljubomir Pipkov Zeneiskolában.

Violeta Popova

Violeta Popova a leghíresebb bolgár zongoraművészek egyike. Első zongoraleckéit hatévesen vette Olga Zurkovától szülővárosában, Burgaszban. A középiskolát Szófiában, az L. Pipkov Zeneiskolában végezte Lidia Kuteva docensnél, az egyetemet pedig a Pancso Vladigerov Nemzeti Zeneakadémián Panka Pelisek osztályában. Kamarazenét tanult. Részt vett prof. Guido Agosti (Weimar és Siena) és prof. Solymos Péter (Budapest) mesterkurzusain. A moszkvai Csajkovszkij Nemzeti Konzervatóriumban kamarazenére és zongorára szakosodott. Zongoraművészként dolgozik, aktívan koncertezik.

Iva Marinova

2005-ben született, két éve hegedül. Részt vett szófiai és burgaszi koncerteken. Aktív résztvevője volt Prof. Micso Dimitrov mesterkurzusának Burgaszban 2011-ben. A Micimackó énekegyüttes tagja. Az L. Pipkov Zeneiskola előkészítő osztályában tanul hegedülni Ekaterina Dramalievánál.

 

Március 14. szerda

Vidin

Ünnepélyes koszorúzás a Magyarország nemzeti ünnepe, március 15. alkalmából

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc Magyarország újkori történetének egyik legjelentősebb eseménye. Társadalmi reformjaival a polgári átalakulás megindítója. Szerves része volt az 1848-as európai forradalmi hullámnak, amelyet csak a cári Oroszország beavatkozásával tudtak legyőzni. Gyakorlatilag az 1848-49-es harc a magyar nemzet történetének leghíresebb háborús konfliktusa is. 

 

Március 15. csütörtök

Szófia

Ünnepélyes koszorúzás Magyarország nemzeti ünnepe, március 15. alkalmából

 

Március 16. péntek

Sumen

Ünnepélyes koszorúzás Magyarország nemzeti ünnepe, március 15. alkalmából

 

Március 16. péntek, 11.30

Veliko Tarnovo

Ünnepélyes koszorúzás Magyarország nemzeti ünnepe, március 15. alkalmából

 

Március 19, hétfő, 18 óra

Szófiai Magyar Intézet

 

Bozsó János (1922-1998), Munkácsy-díjas festőművész MAGYAR TÁJ c. kiállításának megnyitója

Megnyitja: Mák Kornél, a Kecskeméti Önkormányzat kultúráért felelős alpolgármestere

A kecskeméti delegáció (Jordan Bocskov, Loránd Klára, ifj. Bozsó János, Gyergyádesz László) jelenlétében

Bozsó János festőművész 1922. december 27-én született Kecskeméten. Gyermekkorát egész életére kihatóan a szegény-paraszti sors formálta. A kemény évekből a természet és a népművészet szeretetét és tiszteletét hozta magával örök útravalóként. Az 1940-es évek második felében kezdett autodidakta módon festészettel foglakozni. Az ötvenes évek közepére kialakította festői nyelvezetét. Lételeme és jellemzője volt a telített színek, a széles, gyors, szabadon repülő ecsetvonások használata, a fény és árnyék ellentéte. A hazai expresszív festészet kimagasló alkotójává vált. A meglepetés erejével ható, első önálló kiállítását 1957-ben a Kecskeméti Katona József Múzeumban rendezték. Ebben az időben költözött a régen áhított első műtermébe, az ódon Klapka-ház egy szegletébe. Életében elválaszthatatlanul összeforrt a festészet elmélyült művelése és a műgyűjtés szenvedélye. Felfedezte a magyar néprajz elfelejtett emlékeit. Mind több régi tárgyat igyekezett megmenteni a pusztulástól. Kezdetben csak a kvalitásérzéke vezette, majd évek alatt tévedhetetlen műgyűjtői tudást szerzett a magyar néprajz és az európai iparművészet számos területén. Számtalan egyéni és csoportkiállításon vett részt Magyarországon és külföldön. Megteremtette a régió legnagyobb látogatható magángyűjteményét, amelyben a magyar néprajz és az európai iparművészet kiemelkedő tárgyi emlékei kaptak helyet a 15. századtól a 20. század elejéig tartó időszakból. Bozsó János 1975-ben szülővárosának, Kecskemétnek ajándékozta műgyűjteményét. 1979-től a gyűjtemény megnyitotta kapuit a nagyközönség előtt. 1998. december 14-én, 76. születésnapja előtt búcsúzott el az élettől. Gyűjteménye mellett megvalósításra váró terveit is Kecskemét Város – Bozsó Gyűjtemény Alapítványra hagyatékozta. (Loránd Klára, kurátor)

 

Március 20. kedd, 17 óra

Pleven – Ilija Beskov Művészeti Galéria

Kecskemét város küldöttségének látogatása Plevenben

 

A TŰZVARÁZS c. tűzzománc-kiállítás megnyitója, kecskeméti művészek alkotásaiból

Megnyitja: Mák Kornél, a Kecskeméti Önkormányzat kultúráért felelős alpolgármestere

A kecskeméti delegáció (Jordan Bocskov, Loránd Klára, ifj. Bozsó János, Gyergyádesz László) jelenlétében

A kortárs magyar zománcművészet kezdeteinek egyértelműen a 60-as éveket tekinthetjük. Kissé talán váratlanul jelent meg ekkor újra e műfaj a magyar művészetben. Komoly változásokat hozott, hogy a korábban szinte kizárólag az ötvösök által művelt területen egyre nagyobb számban jelentek meg a szobrászok, festők, grafikusok, illetve az iparművészet különböző ágai (üveg, textil) felől érkezők. Már az első másfél évtized, a nagyjából 1960–1975 közötti időszak a kortárs magyar zománcművészetet lényegében képzőművészeti irányba terelte.

A mai kor művészeinek egyik legfőbb dilemmája, hogy a zománc az iparművészet vagy a képzőművészet része. A Tűzzománcművészek Magyar Társasága alapvetően a képzőművészet felé orientálódókat képviseli (mindamellett az ötvös szemlélet is jelen van köztünk), ahogy ide sorolható többségében a kortárs magyar zomácművészet is a hatvanas évektől kezdve. A Tűzzománcművészek Magyar Társasága 1997-ben a megújulás reményében jött létre, amelynek legfőbb motivációja talán az volt, hogy végre szinkronba kerülhessen a műfaj a kortárs művészeti törekvésekkel. (ifj. Gyergyádesz László, művészettörténész, a TMT elnöke) 

 

Március 27. kedd, 11-17.30

Szófiai Magyar Intézet

A Bolgár Könyv Egyesület közgyűlése (zártkörű rendezvény)

A Bolgár Könyv Egyesület Bulgáriában az egyetlen szervezet, amely összefogja a könyvkiadókat, könyvkereskedőket és az irodalom terén tevékenykedőket. A Bolgár Könyv Egyesület szervezi a Szófiai Nemzetközi Könyvvásárt és mutatja be Bulgáriát más neves európai könyvvásárokon.

 

Március 29. csütörtök, 18 óra

Szófiai Magyar Intézet

Szveta Gora című almanach bemutatója

 

__________________________________________________________________________________

 

MÁRAI SÁNDOR • A NÉGY ÉVSZAK

MÁRCIUS

BEVEZETŐ

Nagyon boldog vagyok, hogy még egyszer megéltem érkezésed, Március! Az influenzán át gázoltunk feléd, a tél dögvészén, a sötétség alvilági birodalmán át. Mint aki tárnából, bányalégből érkezik, sáros lábakkal és elfulladt tüdővel megállok a napvilágon, kifújom magam és énekelni kezdek.

            Ezt énekelem: üdvözöllek, Március! Időbe telik, amíg az ember megtanulja, hogy lehet örülni egy naptári adatnak is. Március külön évszak, semmi köze télhez, tavaszhoz, külön világítása van. Még nincs növénye, csak a hóvirág, ez a minta érték nélkül. Már nincs bál, még nincs uszoda. Még fűtünk, de már felöltjük délelőtt az átmeneti kabátot. Ez még nem a szerelem hónapja, mint a május, s már nem a szövődmények hónapja, mint a február. Nincs külön dallama, nincs nagy tétele. Ez a közzene.

            Észreveszem, hogy néhány napja másképp ébredek. Ilyesmit gondolok, félálomban: mégis! Vagy: fel kell hívni! Vagy: hátha, megpróbálom! Egy hét előtt még komoran hittem benne, hogy legokosabb, ha átadom magam végzetemnek, nem hívom fel, nem próbálom meg, belenyugszom. Közben történt valami. A külső világban még nincs nyoma. A természet, titkos műhelyeiben, még dolgozik új alkotásain, nem árulja el titkait, világraszóló újdonságait. A díszletek még téliek. Csak a fény más, mely a kopott díszletekre hull. Szemem dörzsölöm, dideregve nézek körül, boldogan ásítok, ezt gondolom: Isten neki, még egyszer!

            Csak színe van és illata. Ez még nem a virágok parfümje, nem is az a meleg, állati földszag, amely néhány hét múlva, nedves erjedéssel, fehér és bódító gőzökkel fejfájást okoz és őrültségekre késztet. Kis, üde illat ez, olyan, mintha szellőztetnének. Szimatolva járok, meggyfabottal. A téli ruhákat még nem tanácsos kámforba tenni. A téli szerelmeket még nem tanácsos elfelejteni. Minderre szükség lehet még. De már ilyesmit gondolok: "Talpra, magyar!" Egyáltalán, márciusban mindig Petőfit olvasom, néha hangosan is.

            Dideregve és kíváncsian ülünk a fényben, az égre nézünk. Nem várunk semmi különösen jót. De örülünk, hogy kezdik.

 

 

Petőfi Sándor

NEMZETI DAL

 

Talpra magyar, hí a haza!                         
Itt az idő, most vagy soha!                         
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

(Pest, 1848. március 13.)